1.

A fehér abrosszal leterített büféasztalok roskadásig tele voltak finomságokkal, így Alina sem tudott ellenállni a finom falatoknak. Megpakolt tányérral próbált oldalvást el silsszolni a tömeggé vált éhezők között, amikor valaki a hadonászó villájával megkarmolta az alkarját.

-A fenébe ember nem tud vigyázni?- kiáltotta haragosan a lány, amire az előkelő társaságból sajnos több fej is feléje fordult, elkerekedett szemek meredtek rá. Egy perzselő, ideges tekintettel együtt. A tekintet, ajjaj, egy nagyon magas, széles vállú alaktól származott, aki hanyag eleganciával viselte a sötét öltönyét. A nyakkendője meg volt lazítva a sötét, göndör hajú pasinak, a vak is láthatta, utált az effajta öltözékben lenni. Alina szíve hevesebben kezdett dobogni a férfi látványától, egészen testében elgyengült. A szája kinyílt, mint egy apró, telt rózsabimbó már el is felejtette miért vonta magára a figyelmet ebben a sznob, számára kényelmetlen környezetben.

– Talán hölgyem maga nem tud vigyázni-villantak haragosan az ismeretlen férfi szemei, majd kicsit sem tapintatosan végigpásztázták Alina testét, tetőtől- talpig.

Morrisnak tetszett a látvány kétségtelen. Volt valami eredeti romlatlanság és természetesség a lányban, nem volt olyan mereven művies, mint a szalonban tartózkodó többi nő. És kurvás sem, nem árasztotta magából a piszkos szex illatát, amivel időtlen idők óta csillapította a mérhetetlen szexuális és más irányultságú vágyát. A haragja hamar elszállt, amikor a szép metszésű arcra, a fitos orra és a nagy őzikre szemekre emelte végül a tekintetét, ami a lány megállapítása szerint hihetetlenül vonzó volt.

Morrison utálta azt a környezetet, ami körbevette, de a látszatot fent kellett tartania, hogy a titokra ne derüljön fény. Ő most Dan Morrison, a jól szituált régiségkereskedő. Ebben a században és ebben a városban nem más, mint egy polgár, egy férfi, aki szalmaözvegy. Beépült a városi krémbe, a nők kedvencévé vált, tekintélyes férfiakkal fogott kezet nap, mint nap. Emlékeket ültetett be a fejükbe, nem létező dolgokról, hogy múltja lehessen.

Alina miután félrehúzódott az egyik sarokba otthagyva a férfit, a fekete koktélruháját simította le, majd az alkarjára vetült a tekintete, ahol a villa csúnya pirosló karmolásokat hagyott maga után.

Morissonnak tetszett az illat, még ha olyan nehézen beazonosítható is volt az ezernyi márkás parfüm, a tucatnyi féle arcvíz, és étel kavalkád illatai között. Egyenes metszésű orra érezte az édesen finom vér illatát, a kezét ökölbe szorította, nehogy a vér utáni vágya, átalakulást idézzen elő nála.

A szalonban ragyogtak a spot lámpák, nagyméretű tükrök vertek vissza  kacér mosolyokat, nevetés hangjai és zsivaj töltötte be a termet. De a vadász már semmire nem figyelt. A potenciális áldozta alig kétméternyire ette a salátáját, a szája őrjítően szexi volt, amikor kinyílt, hogy bekapjon egy-egy válogatott falatot.

Alina ösztöne valamiféle veszélyt észlelt, a klánja őrzői már jó ideje nem háborúztak, és vad, idegen lények sem rontották a levegőt Telneában, hogy felfegyverkezve, és átváltozva űzzék őket messzire.

A lány már lassan három hónapja csak emberi mivoltában volt jelen, kezdte megérteni mi a szingli szó jelentése.

– Még egyszer elnézést, amiért felsértettem az alkarját, ha nagyon szépen önre mosolygok, akkor holnap eljön velem vacsorázni? – Morisson alig tudta megállni, hogy el ne kapja a lány karját és mohón ne kezdje el nyalogatni a finom vércseppeket, amelyek kiserkentek a bársonyosnak tűnő bőr alól. Annyira szomjasnak, és kanosnak érezte magát, mint még talán soha.

– Nem érek rá holnap- kezdte a lány ellenkezve visszautasítani a férfit, de a másik szemében megvillanó delejes pillantás mégis beleegyezésre késztette.

– Nos, jól van, legyen, ahogy akarja, este kilenckor találkozunk a szerelmesek szobra alatt a főtéren.

Morrison nem tudta kivárni a másnapot, gonosz démonként a magas felhőkarcolók és az alacsony sikátorok tetejéről követte a lányt. A város éjszakai égboltján nem látszottak a csillagok, csak a hold vékony sarlója ragyogta be az éjfekete leplet. A vöröslővé vált szembogár keskeny csík volt csak, radarként mérte be a lány minden kis apró rezdülését.

Alina angyali lénye tudta, hogy nagy hibát követett el, amikor mellőzve egy taxi hívását, gyalog vágott neki a hazafelé tartó útnak.

-Alina nem lesz semmi baj, már csak kétutcányira vagy a kényelmes és biztonságos otthonodtól – suttogta önmaga elé a szőke hajú, karcsú alak, aki törékeny virágnak tűnt, a keskeny, alig kivilágított mellékutcán. Már bánta, hogy elfogadta a barátnője meghívását, aki az egyik nagykutya titkárnője a belváros, drága banki negyedében. Ruhája sem volt igen, amit felvehetne, egy maga fajta lánynak semmi szüksége flancos holmikra. Farmer és top, ez volt nála a menő.

Tamara tehet róla, amiért most itt botladozik a sötétben, erőnek erejével rábeszélte erre a partira. Belegyezett, mert nem igen volt még hasonlóban része, a városi tanácsos szokásos évi bankettje volt ez, ahol csak nagykutyák és szuper gazdag emberek lehettek jelen. Az újságírók pedig kiéhezett vadként figyelték a legújabb szenzációs pletyka lehetőséget.

Bezzeg Tamara az első adandó alkalommal lelépett egy csinos negyvenes pasival, magára hagyva őt az ismeretlen rideg társaságban.

Morisson alkalmasnak találta a helyszínt arra, hogy lecsaphasson. A lány pont ahhoz a szakaszhoz érkezett ahol a világítás gyér volt, és mozgolódásnak semmi nyomát nem lehetett tapasztalni.

Alina kikapcsolta a másik énjét, különben felkészülve várta volna a támadást, amit egy jól irányzott varázslattal hárítani tudott volna. Esetleg.

A szárnyakkal rendelkező valami villámgyors suhanásként csapott le rá, vállába mélyesztve hatalmas karmait emelte őt a magasba, és repült vele egy távoli toronyház legtetején lévő lakás felé. A sikoly benne maradt a lány tüdejében a rettegés elhatalmasodott angyali tudatán. Felülről a város, kicsiny világító pontok tömkelegének tűnt, ám Alina jobbnak látta, ha behunyja szorosan a szemét, és nem pillant az alatta tovasuhanó mélység felé.

Morisson mélyeket lélegzett, amikor a padlásszoba fenyő padlóján kuporgó alakra meredtek a szemei. A  fiatal nő reszketett, a kitágult pupillái hisztériás rohamot jósoltak. A helyet, csupán ilyen alkalmak miatt bérelte a férfi. A mohó szomját csillapította itt időről- időre, amely méltón tanúskodott arról a szörnyről, aki benne lakozott már évszázadok óta.
Nem tudta pontosan honnan jött és azt sem hogy honnan való, csupán emlékfoszlányai voltak a kezdetekről, arról az időről, amikor még pilács világított a deszkakunyhókban, amikor még a lovak szállították a terhet az embereknek, és amikor a civilizáció a bölcsőjében ringott. Amikor talán nem tartozott a nagyúr fen hatalma alá.

– Hol van az már?- túrt bele a fekete, csillogó fürtjeibe a démon. Több száz éve tanúja az emberiség fejlődésének és néha elképesztően meg tudják döbbenteni, milyen találékonyak. A nagyúr is néha fejcsóválva pislog a haladás láttán.

– Kicsoda maga szörnyszülött, a pokolból jött igaz? – A lányt mintha valamiféle delejes energia szállta volna meg, nem látszott rajta a félelem, csupán az egész testéből áradó remegés árulta el, mennyire fél.

– Nem kell félni tőlem, ártalmatlan vagyok elveszem, amit akarok, és holnapra azt is elfelejted, hogy létezem. Már régóta nem ölöm meg a nőket, akik segítenek csillapítania vágyamat. Így akár többször is tudom őket használni!- Morrison démoni szájából artikulálatlanul törtek elő a hangok, Alinának nagyon oda kellett figyelnie, hogy megértse a félelmetes mély beszédet. A karján felállt a szőr, amikor felemelkedve, és két lépést hátralépve, megnézte magának az elrablóját.

A hatalmas alaknak görbék voltak a végtagjai, rút arcából, vörösen izzó démon szemek meredtek rá. Fején két csontszerű szarv igazolta pokoli származását, a hátán ennek ellenére nagy, fekete tollú szárnyak pihentek meg.

– Mond meg ki vagy? A nevedet akarom tudni!
– Morisson vagyok a régiségkereskedő – válaszolt a sátáni hang.

– Nem, nem az vagy! Az igazi nevedet mond bestia!- A démon közelebb lépett úgy érezte mindegy, hogy a nő, akinek egyre inkább angyal szaga volt, tudja- e a nevét, avagy sem. Ezért inkább elárulta.

– A nevem Detrixmon! Az alvilág földi küldötte vagyok. – Alina nem kapott levegőt, amikor a rettegett nevet meghallotta. Ha a bátyja, Shen megtudja milyen ostoba volt, hogy belesétált az általa és az őrzők által oly régóta kergetett démon karjaiba, összetöri a csontjait, ha ugyan még lesznek addigra bármilyen testrészei, mire innen kiszabadul!

Ezen az éjjelen nem csak Dan Morisson – alias Detrixmon-, volt kanos. Nem. Shen sem bírt magával. A régi törzshelyen lébecolt az Extázisban, hátát a falnak vetve, egyik talpát a falhoz préselve szívta az átkozott füves cigijét. Az éjjel, már a másodikat.

Leila odahaza piszkosul felidegesítette, teljesen kihozta a sodrából. Shen tudta, hogy nagy játszma lesz betörni a lányt, de ekkora ellenkezésre és ennyire nagy makacsságra azért nem számított.

Az ösztönei most vad szexre vágytak, piszkosra, amelyhez szemei pásztázva keresték a megfelelő partnert. Felejteni akart, űzve a gondokat és kétségeket.

A felhozatal nem volt rossz, de unta a plázacica szerű ribancokat, nem tudták felizgatni, valami egészen másra vágyott. Mondjuk valami olyasmire, amit a tetőtől-talpig, fekete latex ruhába öltözött félvér lány rávillanó, csillogó szemei jósoltak. Shen rákacsintott a macskanőszerű, hosszú hajú szépségre és megállíthatatlanul megindult felé.

Leonról szakadt a víz. Az angyal harcosok őrzőinek gigászi testű parancsnoka és hercege már legalább ötvenedszer lökte ki a végletekig megterhelt súlyt a feje fölé. Muszáj volt valahogy kiadnia a dühét, amely mostanában folyamatosan ott telepedett a lelkében. Amióta meglátogatta a fény és a karjába véste a leendő felesége nevét. Egy olyan nevet, ami miatt nem tud nyugodni, egy olyan lányáét, akit a mostoha lányának fogadott! Lucy neve került a karjára az Ark, az Istennőjük akaratából, és nincs emberfia a világon, aki ezt megmásíthatná.

Az utolsó lökéskor a mellkasára szakadt volna a súly, ha egy őt csendben őrző tekintet tulajdonosa nem ugrott volna oda. Bhays volt az, a szőke, szoborszerű szépségű harcostársa, aki a vejévé avanzsált, amióta feleségül vette a félig ember-félig angyal, lányát, Elenát a szeme fényét.

– Ember, már figyellek egy ideje, elárulod végre mi a baj?- túrt idegesen Bhays az aranyló fürtjeibe, miután a helyére illesztette a hatalmas súlyzót.

– Semmi te őrangyal, nyugodtan lekophatsz – válaszolta Leon felemelkedve a szivacsról és megrázva a több mint két méter tíz centis, hatalmas testét. A kaukázusi típusi arcáról sugárzó vadságtól, és a gigászi testfelépítésétől az emberek remegve menekültek volna el, de Bhays alig marad el magasságban és erőben is a parancsnokától.

  Ők az angyalok egy olyan válogatott csoportját alkották, amelynek génjei emberfeletti képességekkel, és külső tulajdonságokkal ruházta fel őket. Alfa hímek voltak a javából.

 Génjeiket tovább örökítve majd a gyermekeikre, kellett a leendő őrzők csoportját megalkotniuk. Ezért az Istennő szigorúan, és alaposan megfontoltan választott nekik párt megjelölve őket, a karukba vésett névvel.

Hiszen a kihalás szélére került a faj, annak ellenére, hogy a legtöbben ezer évig is eléltek, az emberi betegségek messze kerülték őket, és a sebeik, pillanatok alatt begyógyultak.

 Az átható kék szemek nem engedték el Leon pillantását, így a herceg arra gondolt, talán ideje lenne megosztani valakivel a gondját, a mázsás terhet. Lucy volt az egyetlen lány a világon, az örökbe fogadott lánya- az alig tizennyolc évével-, akit biztosan nem akart  feleségnek!

Leila összezavarodottan sétált a szobájában a fülében csengtek Shen bántó szavai azok, amelyek azután, szakadtak ki belőle, hogy rájött a titkára. Mivel volt annyira ostoba, hogy a doktortól kapott orvosi leletet, az éjjeli szekrény fiókjába gyűrve hagyta, ott ahol a játszadozásaikhoz való síkosítót, és óvszereket tartotta! Lassan minden éjszakát együtt töltöttek az őrző társával, olyan volt neki a hatalmas, izmos testű, fiatal angyal minta az LSD, rászokott piszkosul.

– Az Istenit Leila te terhes vagy? A fiókba begyűrt papírokból kell megtudnom, hogy apa leszek?- lobogtatta Shen a fehér, kétívű lapot felé. – Gyereket vársz tőlem te némber és így mentél járőrözni? Mégis mit képzelsz magadról? Nem csak a saját bőrödet viszed a vásárra, a gyerekemét is! Tudod? – ordította magából kikelve Shen, Leilát a falnak taszítva.

Leila még most is megszeppent, ha visszagondolt Shen feldúlt arcára, még életében nem látta ilyen dühösnek a fiút.

Soha.

– Nem akarsz rendes asszonyként élni, ha összeházasodunk? Mi a francot gondolsz, hogy majd a gyerekemmel a hasadban fogsz a bérencekre vadászni? Felejtsd el, az én feleségem tisztességes asszonyként kell, hogy éljen és viselkedjen, megértetted?- üvöltötte bele az arcába.

– Leila először csak pislogott. Shen szép, szeplős arca könyörtelenséget tükrözött. Hajthatatlannak tűnt.

– Tévedsz, ha azt hiszed, hogy kötögetni fogok, és úgy ugrálni, ahogy fütyülsz! Nem tudom mit akart az Ark, amikor egymásnak jelölt és ítélt minket, de én őrző vagyok a picsába is!- válaszolta neki vöröslő arccal és nagyon dühösen.

– Márpedig terhes vagy. A kezeden nemsokára ott lesz a nevem, az én karomban jól tudod, régóta ott díszeleg a tiéd. Nincs mese, már nem vagy őrző felejtsd el, asszony vagy és ennyi!- kiabálta a huszonéves Shen, mielőtt magára hagyta.

Leila most is a fülében hallotta az ajtó csattanását amint a férfi becsapta maga mögött. Aztán azt is, amint nem sokkal rá, Shen odaszólt Bhaysnak, hogy ne várják a vacsora alatt, a városba megy.

Míg ő csak feldúltan reszketett percekig a falnak támaszkodva, és csak egy valamit hajtogatott.

– Őrző vagyok, harcos!

Leila azt biztosan tudta, hogy Shen nem akarja megérteni őt. Több mint ötven éve harcos, hogyan is lehetne egy átlagos angyal nő belőle?

 A lány a tükör elé állt, ahol jól látszott az egész alakja. Látta a farmert és a hozzá képest nagyon is szelíd, közép lila színű, pántos, pamut felsőt, amely gyönyörűen kiadta a kicsi, de feszes mellei vonalát, a karcsú derekával együtt.

Leila a kezét a hasára szorította, ahol az alig pár hetes magzat feküdt.

 A lány amióta megtudta a hírt most értette meg először, mit is jelent a terhesség, most érezte át, már nem egyedül van, valakit a szíve alatt hordoz. Bár amikor közölte vele az orvos, hogy a rendszeres rosszulléteinek az oka terhesség, azt hitte, hogy rászakad a plafon, de legalább is vége a világnak.

 Shen direkt csinálta-volt az első képtelennek tűnő gondolata. Aztán félretette ezt a lehetőséget. A sors akarata volt.

A fiú a felszínre hozta a más állapotával kapcsolatos érzéseit, pedig ő mélyre, egészen az agya legrejtettebb zugába temette, mintha nem is létezne.

Nem akart róla tudni. Azért, hogy ne kelljen belegondolnia abba, mit is jelent ez az ő szempontjából, milyen hatással lesz a jövőjére nézve egy kisbaba. A tükörből visszabámuló lánynak a szája széle megremegett, a régi hosszú, halovány forradás az arcán- ami Shen szerint kicsit sem árt a szépségének-, megrándult, amikor az első könnycseppek végigfolytak az arcán.

A végén Leila az ágyán fekve zokogott, mert legnagyobb bosszúságára elragadta az anyaság érzése teljesen. Olyasmi, amitől világ életében ódzkodott. Megértette, hogy egy kicsi élet fejlődik benne, egy csöppség, ami Shen és az ő vad szeretkezésének a gyümölcse. Egy védtelen lény, amit óvnia kell, táplálnia és megvédenie! A fenébe is, Shennek igaza volt! Az átkozottnak mindig igaza van!

– Akarsz az alattvalóm lenni kicsim?- kérdezte túlharsogva a zenét Shen, miközben elkapta a lány karcsú derekát, majd az ágyékához rántva, vad csípőmozgással követte vele együtt a tánc ritmusát. A lány arca felragyogott, az éjszaka legvonzóbb, és legpompásabb hímjét sikerült magához édesgetnie.

A fiú egy fejhosszal kimagasodott a tömegből, a széles válla, mint két férfié együttvéve, a gyönyörű bicepsze pedig mosolyt csalt az ajkára. Az ismeretlen arca ördögien jóképű volt, olyan acélszürke szemekkel, hogy Gina, a manikűrös lány, azt hitte a mennyekben jár.

Nem is fogta magát vissza, végre az emberére akadt! Hosszú, vörösre lakkozott műkörmű ujjaival, végig karistolta az acélos izmokat a széles háton, majd lecsúsztatva a kezét, ráfogott a legpompásabb fenékre, amit mostanában csak látott.

– Tetszel nekem baby- mosolygott le a lányra Shen, majd megfogta a fenekét markolászó kezet és benyomta kettejük teste közé, hogy a lány érezhesse mi vár rá, ha felmennek majd a mosdóba.

A zene ritmikusan lüktetett a színes, sárga, zöld, fehér fények, csillag alakban jártak körbe a teremben. Megvilágítva a rázkódó tömegszőnyeget, amelyet flancos és vad ruhába bújtatott alakok alkottak, nők és férfiak vegyesen, mosolyogva és csábosan mozgatva minden testrészüket.

– Gyere, igyunk valamit – húzta a lányt Shen a krómozott bárpulthoz. Egy marcona alak felmordult, amikor a vörös hajú őrző kitüntetett kiszolgálásban részesült. A szőke pultos lány előbb szolgálta fel neki a két gin- tonikot, és kólát, mint az előttük várakozóknak.

Shen mosolya bőven elégtétel volt a pincérlánynak, a férfitól kapott szokásosan nagy borravalót, pedig a melltartójába süllyesztette, anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rá.

Shen, Gina húsos, negroid típusú, vörösre festett ajkait nézte, amint nyílnak-csukódnak ivás közben. Már el is képzelte, ahogy a vastag, méretes farkát, majd közéjük illeszti. A gondolattól is alig fért el a nadrágjában, egy mozdulattal intett csak fejével a felfelé vezető lépcső felé, amire a lány azonnal beleegyezően igent bólintott.

Shen bizalmasan átölelte a lányt felfelé menet, míg Gina óvatosan, a világos vörös, kicsi háromszögekben meredező hajat simította. Illett a fiúhoz a vad frizura, a nagyon is helyes arcát még inkább kiemelte.

– Látom kitüntetett személy vagy itt- kiabálta a lány Shen felé. Ki vagy? Valami énekes, vagy színész?

– Az vagyok, aki tele fogja tömni a csodás kis szádat a farkával!- válaszolta Shen, miközben, betaszította a lányt az emeleti mosdó egy szabad fülkéjébe. A nő megnyalta az ajkát, mielőtt felemelte a fejét a férfi arcához. Shen nem kívánta megcsókolni a lányt, kurvákkal sosem csókolódzott.

Félrevágta a fejét, így a másik csak az arcát érinthette. A következő pillanatban Gina döbbenten hagyta, hogy az izomkolosszus, egy a zsebéből kihúzott selyemkendővel összekösse a kezét a háta mögött.

– Ne, ne csináld, mi a franc? – kezdett ellenkezni a lány, miután a fiú térdre nyomta a hideg kövezetre.

– Nyugalom, nem esik bántódásod. – felelte az őrző miközben a szegecses, ezüstláncokkal díszített nadrágja övét elkezdte kilazítani, majd kigombolni a farmerjét, amelyen az elöl lévő óriási dudor, Ginát gyönyörűséges látványra készítette fel.

A lány az első döbbent pillanatok után már nem félt, a bizalom, ami az idegenből sugárzott egészen megnyugtatta.

Amikor pedig meglátta a vöröses végű, óriásinak tűnő, duzzadt hímtagot, a szája elnyílt a csodálkozástól. Nagyon-nagyon tetszett neki, amit lát, hangos nyögés hagyta el a száját.

– Azt akarom, hogy mélyen vedd a szádba, és finoman szívogasd- parancsolta Shen, a lány pedig megtette, ahogyan az utána következő többi utasítást is.

Szerelmes démon 3.

Shen izmai megfeszültek, az ér kidagadva lüktetett a nyakán. A nadrágja a mellékhelyiség fogasára akasztva lógott a hófehér bokszerével együtt. Erőtől duzzadó combjain a szőr vörösen göndörödve csábította a manikűrös lányt arra, hogy gyűrögetve markolássza a kemény húst, azzal a pompás fenékkel együtt, ami hozzá tartozott.

Shen a lány nyakába harapott, Gina előhozta belőle a benne lakozó vadállatot. A legtüzesebb szerető volt, akit mostanában csak kefélt. És erre most nagyon nagy szüksége volt, a felgyülemlett tehetetlen düh óriási maggá sűrűsödött a belsejében.

Ellenkező esetben egy egész felhőkarcolót is képes lett volna lerombolni egy szemvillanás alatt, csak, hogy megszabaduljon a feszültségtől. Hogy jó volt Ginával az nem elég kifejező, valósággal kiszippantotta belőle a nedveket.

A karcsú test belseje táncot járt- ritmikusan szorította belül Shen férfiasságát-, szerencsére olyan lankadatlanul mozgott akár egy gép. A férfi arca egészen átszellemült látszott rajta, hogy teljesen átadja magát az élménynek, a morgáshoz hasonlatos nyögéseit örömmel nyugtázta Gina. Akit már másodszor lepték el az élvezet hullámai kicsi sikolyokat kicsalva belőle, de már alig várta a harmadik orgazmust, amibe tudta, hogy egyszerre fog belerobbanni a nagyszerű férfival.

– Nagyon jóóóó vagy!- kiáltotta amikor Shen egészen kihúzta magát belőle, majd hirtelen visszamerült belé tövig, fojtatva a pumpáló mozdulatsort. A lány sikkantott és újra csak sikkantott, Shen pedig élvezte a hatalmát.

Az éles karom éppen csak hozzáért Alina felsőtestéhez, máris hasadva szakadt az anyag. A lány, a már alig vérző vállára meredt, oda ahová a démon belekapott, amikor lecsapott rá a sikátorban. A mély sebek kezdtek hegesedni, angyali génjei tették a dolgukat. A vérrel átitatott, fekete ruhát óvatosan megmozgatta, nehogy beleszáradjon a sebekbe.

Alina nem tudta mit tehetne a sötét erővel szemben, a teste köré fehér krétával vont pentagramma közepén fekve. Erőteret kerített köré a gonosz a krétajel csak vizuálisan mutatta a határokat. Alina tudománya megbénult, azt a varázserőt, amit csak nemrég fedezett fel magában- és rajta illetve a barátnőjén, Tamarán kívül senki nem tudott-, képtelen volt használni! A mellkasa le-fel, süllyedt az izgalomtól, miközben a szörny ott feküdt mellette, az arca fölé hajolva bámulta a vörösen izzó szemével.

Alina úgy érezte a csíkszerűen keskeny írisz égeti, megpróbál bűnös gondolatokat találni az agya legrejtettebb zugaiban. Védekezésül lehunyta a pilláit, így próbálva elűzni a félelmét, ökölbe szorított kézzel leplezni a teste remegését.

Mindhiába.

A démon a félelme szagát kitágult orrlukkal lélegezte be, majd egy mozdulattal félresöpörte a lány nyakáról a fényes hajzuhatagot, hogy lecsaphasson a bársonyos bőrre. Tartóztatta magát összeszedve minden erejét, kóstolgatta a finom bőrt, majd a szája a lány véres vállához tapadt. Csodálkozott, hogy eddig is kibírta. Már remegett a megérdemelt nedűért.

Detrixmonnak nem voltak szemfogai, hiszen nem volt vámpír. A torkából tört elő egy vékonyka, hússzínű, kígyószerű képződmény, amely lapos, korongszerű végével megtalálta azt a helyet ahol a legvékonyabb a bőr. Pontosan egy ér feletti helyre tapadt, így a démon pillanatok múlva a legzamatosabb vért érezhette ereiben, amit csak mostanában kóstolt.

Ezzel, e- földi testben való létét legalább három újabb évvel hosszabbította meg, nem beszélve arról a delejes érzésről, amelyet a kettejük vérmolekuláinak keveredése okozott.

– Csak nem izgulsz szépségem?- Kérdezte Detrixmon kárörvendően a lányt. Artikulátlan nevetése minden emberben halálfélelmet váltott volna ki, de Alina nem volt ember és ezt most már a démon is jól tudta. Ősi ellenségei az angyalok fajához tartozott az áldozata, ahhoz az ellenséghez, amely a kezdetektől fogva a pusztulását akarta.

Leila sejtette hol tombolhat Shen. Senkinek nem szólt, amikor láthatatlanná válva kiment a Telneai éjszakába.

A felkapott és menő helynek számító Extáziban az emberek ösvényt nyitottak a hosszú, fekete bőrkabátot viselő, rövid hajú nőnek. Senki ember fia, nem mert beszólni neki, sem szipogni utána, vagy hozzáérni.

A lényéből olyan vad düh sugárzott, ami a kemény arcánál is félelmetesebb volt. A fülében lévő piciny piercingek, az arca bal oldalán átívelő vékony heg, egy olyan ember benyomását keltették, aki felkészülten meg vív, bármilyen ellenséggel legyen az akár a halál maga is.

Leila figyelte a mosdók ajtaját. Mindegyikre odaösszpontosított picit. A női megérzés segítette most, hogy megtalálja, akit akar. Két percen belül megállt a sor legutolsó fülkéje előtt. Vett egy mély lélegzetet és berúgta maga előtt az ajtót. A karate nagymesterének egyetlen jól irányzott rúgása elég volt ahhoz, hogy a két összekapcsolódott testre dőljön az ajtó. Shen már majdnem elélvezett, amikor Leila rájuk tört, harcos reflexi mégis megelőzték a gravitációt, a tenyere a testüktől néhány centiméternyire állította meg a rájuk zúdulni készülő terhet.

Ginának úgy tűnt, hogy a férfi, aki sajnos kicsusszant belőle, valamiféle szuperhős. Hogyan tudott olyan gyorsan reagálni, rejtély volt a számára.

Mind az is, ki lehet a háborgatójuk, aki nő létére úgy festett, akár egy középkori harcos lovag. A szemében égő lángok pedig kétséget sem hagytak a lányban arról, hogy a vörös hajú fiú foglalt.

Nagyon foglalt.

Shen vörös arccal csomagolta vissza a férfiasságát a nadrágjába, aztán óvatosan odébb tette az ajtót.

– Szemét kurafi!- szűrte a fogai között Leila majd mielőtt még neki eshetett volna a fiúnak, az megragadta a kezét és – Ginát szó nélkül magára hagyva-, magával rángatta a hűvös éjszakába. Shen hiába összpontosított nem tudott láthatatlanná válni,  ezért taxit hívott, habár tudta Leilát nem tudja már beérni.

Nemsokára kifizette a viteldíjat a sofőrnek, kiszállt, és pár pillanat múlva elszántan felpillantott Leila ablakára.

Dühös volt a lányra, amiért korábban érkezett a kelleténél, és amiért elrontotta a szórakozását.

Leila ordítani tudott volna a fájdalomtól. Úgy érezte bemocskolódott azon a helyen ezért a könnyeit nyelve azonnal zuhanyozni indult, ahogy visszatért a Fények Házába. Szerencsére senki sem vette észre azt, hogy távol volt, nem szerette volna, hogy a többiek megtudják, Shen újra megcsalta őt.

– Bujkálhatsz előlem, de tudod, hogy hiába! – Shen körülnézett a fekete-szürke színeket uraló helyiségben. Amely nélkülözött minden nőiességet és puhaságot. Szinte személytelennek volt mondható, ám tagadhatatlanul, emlékeztetett a lány harcos mivoltára. Ahogy az ágyon szétszórt fegyverek sokasága és a hosszú, sok zsebes, fekete bőrkabát is. A szőnyeg közepére dobott bakanccsal együtt, amiben a lány harcolni szokott. Méghozzá átkozottul jól!

Leila végre egy kattanással kitárta a fürdő ajtaját, és belépett a szobába. Karcsú, izmos testén fekete köpeny, sötét nedves tincsei rátapadtak a fejére, a meleg párától az arca kipirult. Megpróbált keménynek tűnni és hidegen nézni a másikra. Ám Shen hatalmas alakja, erős férfiasságot árasztott magából, és elég volt egy pillantást vetnie a fekete pólóba bujtatott széles vállakra és az óriási bicepszre.

Máris őrülten kívánta. Nem mintha Leila tudott volna olyan pillanatot, amelyben nem lángolt minden porcikája a fiútól.

A megnyerő jóképű arcról nem is beszélve! Megremegett az egész teste és megrogytak a térdei, amikor eszébe jutott a nemrégiben látott jelent. Ahogy Shen ágyéka odacsapódott a női testhez, amilyen intenzitással az uralma alatt tartotta az idegen lányt ott az Extáziban. Mennyire szeretett volna annak a nőnek a helyében lenni. Úristen!

Shen lenyűgözően férfias volt, és a legnagyobb baj az volt az egészben, hogy ezt pontosan tudta ő is.

A fiatal harcos szája elnyílt miközben elképzelte miképpen fogja lehámozni a lányról a szexisnek egyáltalán nem nevezhető ruhadarabot. Hát nem éppen úgy festett, mint egy macskanő! De bánta is ő!

Leila más volt és mást jelentett neki, a farka pedig odabent a nadrágjában nem tett különbséget az Extáziban felszedett olcsó szajha  és a menyasszonya között.

Az őrző lány látta a másik szeméből sütő éhséget, amely olyan elementáris erővel áradt felé, hogy képtelen volt bármire is. Csendesen álldogált és nézte a másikat. A külvilág megszűnt létezni, csak ők voltak ketten. A nő és a férfi. A kitörni készülő tűzhányó belsejében sem lehetett volna nagyobb visszafojtott feszültség annál, mint ami betöltötte az emeleti szobát.

A fiú tudta, csak ki kell nyújtania a karját, és a lány az első ellenállás után beleomlik. Mert ugyanazt akarja, amit ő. Ezért közelebb lépett a kiválasztottjához.

– Ne, Shen hagyj!- ellenkezett Leila ám a hangja elcsuklott és a türelmetlen nyögése nagyon is izgatóan hatott Shenre. Még mindig nem nyúlt az őrző lányhoz, megállt előtte alig pár centire, miközben a tekintetével simogatta őt. Végigsiklott a nyak finom hajlatán, ahol megbámulta a veszettül lüktető eret, majd levándorolt a két kis halomra, és biztos volt abban, hogy a mellbimbók, már kemény gombhoz hasonlatosak a vastag anyag alatt.

Lejjebb haladva, minden porcikáját feltérképezte a lánynak, fedetlenül képzelt el minden egyes kis négyzetcentimétert.

– Kívánsz!- Nem kérdés, egyértelmű kijelentés volt az harcos részéről.

– Nem, egyáltalán!- keménykedett Leila. – Azt hiszed, mindenkinek te kellesz? Hát nem!

– De igen. Neked is! Mondd, hogy nem akarsz megérinteni. Mondd ki, hogy nem akarod a csókomat! Nézz a szemembe és halljam, hogy nem akarod, hogy letépjem rólad az átkozott köpenyt!

Shen még közelebb ment a menyasszonyához, aki már erősen préselte magát a lambériázott falnak, már nem tudott hová menekülni.

Ó mennyire ismeri a férfi! Hiszen másra sem tudott gondolni, csak rá. Az érintése, a csókjai, a lénye után vágyott. És ez annyira nevetséges volt azok után, hogy rajta kapta őt egy ribanccal! Nem értette a sértettsége a bánata ellenére hogyan is remeghet annyira a kis pimasz közelségétől.

– Nyújtsd ki a kezed, és érints meg! Te is ezt akarod, gyerünk Leila!

Leila irtó dühös lett, a keze lendült, hogy arcul csapja a pimaszt, de Shen akár a villám a csuklója után kapott majd megragadva a másik kezét is a falhoz feszítette mindkettőt.

Ez után már csak egy pillanat műve volt, hogy a fiú csípője keményen a lány ölének dörgölőzzön, amivel árulkodó nyöszörgést csalt ki a másikból.

Shen ajkai kemények és mégis lágyak voltak. Forró lávát indítottak el Leila lába között, olyant, ami miatt azt is elfelejtette, hogy hol van, és milyen sérelmei vannak az árulóval szemben.

Shen nagyon hangosan morgott, más talán meg is ijedt volna a hallatán nem úgy Leila.

Örömmel simult az erős karok közé immár anyaszült meztelenül az ágyon fekve. A lábát szétnyitotta, hogy a férfi közé feküdhessen, amikor pedig az erős vessző a bejáratát ostromolta a lába között, a körmei belemélyedek Shen húsába.

Vad örvény, csillagrobbanás, összefonódás, kéj és szerelem. Mind benne volt a két angyal szeretkezésében. Shen érezte mennyire mást jelent Leilával lenni, mint bárki mással. És ennek fizikai jelei is voltak.

Ő nem vette észre, de a lány igen. Végig folytak a könnyei a vad szex csata alatt a lelke újra rátalált a  társára és fénylett, ragyogott.

Káprázatosan és gyönyörűen. Amire pedig a magja a hozzáillő mederbe ömlött, összekapaszkodva együtt fénylettek tovább, miközben olyan béke és megnyugvás öntötte el őket, amilyent azelőtt még egyikük sem tapasztalt.

Alina a munkahelye felé baktatott, a friss őszi levegő csípte a bőrét. Telneában ez az évszak szeszélyes volt, a táskájában mindig ott lapult egy esernyő. Fásultnak és kimerültnek érezte magát a kora reggeli óra ellenére, mostanában az alvás nem éppen pihentető dolog volt az életében. A rozsdabarna kardigánban burkolózott alak karcsúsága és légies lénye szemet szúrt az utcán lézengő férfiaknak, megfordultak a szőke hajú lány után.

Alina most ezt vette észre a legkevésbé. Szörnyű álmok gyötörték napok óta visszatérőek, amelyek pokoli félelmet zúdítottak a lelkére. És valami mást is. Olyan elementáris vágyat ébresztettek a testében, egy ismeretlen ismerős iránt, ami miatt úszott a nedvességtől és remegett a vágytól.

A félelem, a bűn, a kívánás, a gonosz, mind-mind összefonódott az álmaiban. Ahogy két arc is. Egy sötét hajú, tökéletes arcvonásokkal megáldott férfi arca, és egy szörnyű szarvakat viselő, torz démon arcvonásai.

Alina nem tudta mit tegyen, csak remélte a rémséges álmok elmúlnak maguktól, tovasuhannak olyan hirtelen, ahogy váratlan vendégként bekopogtattak hozzá.

– Jézus te lány! Egy úthenger alá feküdtél az éjjel mondd csak? – Detrina a szemét forgatta, amikor a munkatársnője az irodában elfoglalta a helyét. A filigrán, alacsony termetű lány maga volt a naivitás. Detrina ráadásul az emberi fajhoz tartozott, így Alina bár a bizalmába fogadta őt valamelyest, nem kerültek túlságosan közel egymáshoz a másfél év alatt, amióta mindketten, a Marx és Mortimer, kolosszális méretű tervezőirodánál dolgoztak, mint könyvelő segédek.

– Semmi, csupán ez az őszi idő- hárította el a további tudakolózást Alina, miközben az iroda nyitott ablakán kibámult Telneára, arra a városra, ami az utolsó mentsvára volt a fajának ezen a kontinensen.

A papírzacskóból két csokis fánkot kotort elő, egyiket Detrina felé nyújtva. A lány imádott enni, azon szerencsések közé tartozott, akik bármennyi kalóriát magukhoz vehettek, meg se kottyant a testalkatuknak.

– Köszi, tudtam, hogy gondoltál rám!- fogadta el a lány a cukorbombát, majd pár perc múlva beletemetkeztek a munkába. A számítógép gombjainak kellemes pötyögése egészen ebédidőig folyamatosan szólt.

*

Zahary hetek óta a központi kórház padlóját koptatta. Lázas munkát folytatott a két ideiglenes beosztottjával egyetemben. A teljesen zárt, elszeparált és bombabiztos laboratóriumban töltötte a napjai nagy részét. Valami olyasmit fedeztek fel, amiről még nem tudták, hogy a fajra nézve szerencsés dolog- e.

– Uram ez hihetetlen –nézett fel a mikroszkóp fölül a szemüveges, fiatal orvos.

– Igen Jack, az. Csak éppen nem tudom, hogy ez a mutáció milyen változásokat okoz egy angyalnál.

– Elő kell keríteni mielőbb a vérminta tulajdonosát, ezt a bizonyos Tamara nevű lányt. – Vetette közbe Katrin doktornő, Zach jobb keze, miközben beletúrt a hullámos, aranyló hajába.

A nő maga volt a két lábon járó orvosi lexikon és sejtsebész egyszerre. A tudását a tökélyig fejlesztette, a munkájának szentelte minden idejét, hogy ez volt az élete nem vitás.

Arcáról bölcsesség és tudás sugárzott, egy olyan tudósé, aki a lehetetlent is megpróbálja megfejteni és birtokba venni. Zachary nagyon- nagy segítségre lelt benne, a nő az emberek között már rég Nobel díjat kapott volna, de Katrin a fajnak szentelte minden tudását, és ez mély tisztelete váltott ki felé az őrzőben.

– Igen azonnal szólok, hogy kerítsék elő a lányt. Ki kell vizsgálnunk, mivel tud többet, egy átlagos angyalnál!- válaszolta Zachary aki éppen idejét látta egy hosszabb kávészünetnek.

– Vagy kevesebbet. – szólalt meg Katrin miközben fel sem nézve, elmélyülten törölgette a bepárásodott szemüvegét.

A fallal körülvett udvarban a legkülönlegesebb, későn érő rózsák bontottak szirmot, a halvány sárgától kezdve a mélykékig. Az illatuk élettel töltötte meg a levegőt, és Leon, harcos léte ellenére örömmel szippantotta be az édes és részegítő kavalkádot.

Mindig jól eső volt a pompás kertben lennie, de amióta a lánya beköltözött a házba, azóta még szebb minden, mert az irányítása alatt csodálatossá változott a lakhelyük.

Nevetés ütötte meg a fülét, az emeleti szobák egyikének nyitott ablakán keresztül hallatszott le a vidám hang. Lucy kacagott odafent a nevelt lánya, de Leon cseppet sem bánta, hogy nem látja a hozzátartozó arcot! Még mindig elborította az árnyék a lelkét, ha eszébe jutott, hogy a bal karjába belevésődött a lány neve.

Sajnos.

Micsoda csapás!

 Leon most sem tudott másképp gondolni a szőke karcsúságra, csakis a nevelt lányaként. Pedig a karján a név egy jel, örökös és egyedüli, mivel Lucyt az istennőjük az Ark jelölte ki a számára!

Most is emlékszik a lelkében kavargó haragra és érzésekre, amelyek abban a pillanatban kapták el, amikor magához tért és észrevette a lány nevét a bicepszén.
Vajon mit fognak ehhez szólni a többiek, ha kiderül, ki lesz a párja?

Egyáltalán, hogyan fogja viselni  a lány a dolgot? A fészkes fenébe, ez a csapás övön aluli! Így kitolni vele. Mintha nem lenne elég baja e-nélkül is.
Pont Lucy a bűbájos arcával és az alig tizennyolc évével. Pedig ő a képzett, buja, a férfiakat nagyon is jól ismerő nőkhöz van szokva. Ők hozzák lázba. Miközben erre gondolt Leon, az ágyéka azonnal bizseregni kezdett. A buja női testek kivetülése, azonnali erekciót váltott ki nála. Ez Lucyról egyáltalán nem volt elmondható. Sőt.
Mit fog kezdeni a kis, szűz nebáncs virággal? Hogy forró éjszakái nem lesznek vele az biztos! Egyáltalán, hogy fogja őt elviselni a lány?
Még jó hogy Lucy Michael-el nevetgél. Bárki mással évődni így  egészen biztosan beverné az illető képét!

Csak Michael! Micsoda érzelmes egy angyal!Végre révbe ért, Nickben a zsaruban megtalálta élete párját, és ha némely éjszaka szenvedélyesen is vitatkoznak – aminek általában persze a ház minden lakója fültanúja-, akkor is boldogok, ragyognak, és majd kicsattannak a szerelemtől, amibe hirtelen és mindent elsöprően estek bele.

Leonnak eszébe jutott a minap folytatott beszélgetése Bhayssal. A szőke harcos társának majdnem leesett az álla, amikor elárulta neki a leendő párja nevét!Persze, Bhays megpróbálta viccelődéssel elvenni a dolog élét, arra utalva, hogy többszörösen rokonok lesznek!Mivel ő az apósa is, ha elveszi Lucyt, akkor pedig tulajdonképpen sógorok is lesznek!

Minden esetre megkönnyebbült, hogy elmondhatta valakinek a titkot és Bhays megesküdött – igaz nem szívesen-, hogy egyelőre Elenának sem mondja el a dolgot. Mert nagy szerencséjére nem szokott titkolózni előtte…

Leon a dolgozószobájába sétált, a metszett pohárba dupla adag whisky került, aztán még egyszer és harmadszorra is.

Leon tudta magáról, hogy nehéz természet, annyi kedvesség szorult belé, mint egy farkas emberbe. Ha arra gondolt, hogy a két méteresnél is hatalmasabb testével, rá fekszik majd a karcsú teremtésre, egészen elborzadt!

Szerencsére nem tudta magát tovább emészteni, mert valaki máris kopogtatott bebocsájtást kérve az irodája ajtaján.

Na, tessék, már egy csepp nyugalma sem lehet!

– Igen – szólt ki Leon kicsit sem kedvesen.

Zahary volt az, a harcostársa és egyben a papjuk.

Leon a fejét rázta, mintha ezzel ki tudná rázni belőle a gondokat is, amelyek örökösen, zsákszámra telepednek rá a tudatára.
Hiába nem könnyű az angyal faj hercegének lenni! Az őrzök parancsnokának pedig ugyanannyira nagy felelősség!

– Össze kellene szedni minden olyan angyalt, akinél ez bekövetkezett –jelentette ki Leon a halántékát dörzsölve kicsivel később. A férfi teljesen nyugodtnak tűnt, csak a homlokán veszettül lüktető ér árult el valamit a belső lelki állapotáról. Naná, hogy a hír hallatán megfájdult a feje!

– Nem lenne rossz, de mégis milyen alapon hívassam az egész kolóniát vérvételre?- kérdezte Zahary, aki ma kivételesen odahaza maradt, már csak azért is, mert felhalmozódtak a tennivalói és idejét látta elmondani a döbbenetes felfedezést a hercegnek. Bárcsak belelátna Leon fejébe!Ám annak a rezzenéstelen arcáról, nem tudott leolvasni semmit,  még ennyi idő után sem, amit együtt töltöttek, nem tudta mi járhat Leon fejében.

– Már olyan agg vagyok, hogy alig vártam, hogy történjen valami érdekes! Tényleg!- Replikázott Leon miközben lehúzta a pohárban lévő maradék whiskyjét.

Aranypöttyözésű barna szemében apró szikrácskák gyúltak, de Zach nem látta humorosnak a helyzetet, egy cseppet sem.

– Azt sem tudjuk, hogy milyen alapon keresgéljünk, megeshet, hogy teljesen egyedi esettel állunk szemben. Az aggsággal kapcsolatban pedig igazad van cimbora. Ahogy öregszünk, egyre okosabbak leszünk, és megtanuljuk elfogadni a valóságot. De ez a mutáció egy döbbenetes valóság!

– Tudod jól, a tanács holnap ül össze – folytatta Leon- szeretném, hogyha az ülésen is felvázolnád mi a helyzet. Majd közösen megbeszéljük, hogyan vizsgálhatnánk meg minden angyalt anélkül, hogy pánikot keltenénk. Esetleg Ghrip majd felad egy felhívást a titkos csatornán keresztül. Majd kitaláljuk, mi legyen.

A lényeg, hogy keressétek meg a lányt minél előbb és tudjatok meg róla mindent! Mi több, látni akarom, hozzátok ide!

– Rágyújtasz?- nyújtotta Zahary felé Leon a szivarkás dobozt, ám a szőke hajú őrző csak megrázta a fejét, majd felállt a székről, amely a herceg íróasztalával szemben helyezkedett el.

– Nem! Leugrom az edzőterembe, muszáj ki engednem a gőzt! Úgy érzem bomba robbant az agyamban majd a testmozgás visszarázza a helyére a darabjait. –Alig tette ki a helyiségből a doki a lábát, Leon hatalmasat sóhajtott a szivarját előre-hátra csavargatva emésztette a hallottakat.

Beláthatatlan következményei lehetnek a mutációnak, olyanok, amelyek akár a faj végső pusztulását is okozhatják. Csak reménykedni, mert abban, hogy a dolog még visszafordítható, vagy legalább megállítható.

Mivé lett a világ! Vajon az Ark tud erről?

A gondok sűrűsödni látszottak annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban a bérencek csak elvétve jelentkeztek. Mintha varázsütésre tűntek volna el, vagy mintha Detrixmon, a pokol küldötte nem lenne jelen a városban. Pedig ott volt, Leon a zsigereiben is érezte a sötét energiáját, csupán azt nem értette, mivel foglalhatta el magát mostanában, ami még a hallottak feltámasztása és harcossá tételénél is fontosabb volt a számára. Ami miatt a régi megszokott dolgait száműzte. Mindenesetre akármi is a démon legújabb játéka, pokoli jó szórakozás lehet!

*

Dan Morisson ezen a délelőttön egy méregdrága és nagystílű irodában csücsült. Helyeslően bólogatott a tárgyaló asztal körül ülő nagykutyák felé. A város elit krémje-persze csak emberek-, vették körbe, akik egy hatalmas összegű beruházásról döntöttek éppen.

Egyáltalán nem érdekelte a dolog, ám mint hivatalos személy, és seggnyaló, helyeselnie kellett mindent, hiszen csak így nyerhette el a feltétel nélküli bizalmat, amely majd a legnagyobb fegyvere lehet az ellenség, és egész Telneával szemben.

Ami egyet jelent azokkal az elemekkel, akiket el fog pusztítani a föld színéről!

– Tehát akkor mindenki egyöntetűen megszavazza az ajánlatomat?- hordozta körbe a tekintetét a legnagyobb tervező iroda egyik aligazgatója, aki nem csak a városban, de az egész megyében a leghatalmasabb és legjobban menő  tervezőirodát, a Marx és Mortimert képviselte.

A tizenkét férfi  lelkesen bólogatott, egymás szavába vágva dicsérték a felvázolt és a falra szerelt plazmatévében megtekintett terveket.

A polgármester- aki Morisson mellett ült-, ekkor fel  állt, a pocakja tekintélyesen remegett, amikor kissé előredőlt, hogy egy kézfogással is megpecsételje a dolgot.

Morissonnak felfordult a gyomra, amikor a polgármester zakójának a csücske megcsiklandozta az arca szélét, amint a nagydarab test közelebb hajolt az asztal túlsó feléhez. Szívesen kitekerte volna az ember nyakát, de muszáj volt magát türtőztetnie.

– Esetleg részt vennék a munkában, mint tanácsadó, szívesen segítenék bármit. – ezt meg miért mondta a francba!

Dan Morisson szinte kívülről látta magát, amint szintén kezet ráz  a másik tizenegy emberrel, amint kortyolva nyeldekeli a száraz pezsgőt, és ahogy szóbeli megállapodást köt egy cégvezetővel.

Hazafelé éppen eléggé dühös volt magára. A nagyúr valamit kissé elcseszhetett. Túlontúl, becsvágyóvá tette, olyanná, aki az emberek világában akar lenni valaki. A csendes, visszahúzódó régiségkereskedő egyszeriben közismert figura lett. Egy csomó meghívás lapult a tarsolyában, az egész hónapja be lett táblázva.

Hja, kérem a politika, a mennyországba vezető út, legsimábbika!

Csak annak a nőnek a tekintete ne kísértené!

Csak egy kurva angyal!

Még a végén kénytelen lesz az éjszaka meglátogatni és megízlelni újra a vérét! Túl sokszor jut eszébe a némber, akit utoljára vitt fel a toronyszobába.

A kis Alina az angyallány, akit ki kellett volna nyírnia, hiszen az ellenséges fajhoz tartozik! Ehelyett mit tett? Csupán törölte az emlékeit – mindent, ami kettejük között történt-, majd a bódult nőt levitte az utcára és  elhelyezte egy padon egy buszmegálló mellett. Mint valami vízagyú jó szellem. Mekkora marha!

*

 Morisson fáradtan dőlt el a pamlagjára odahaza.  A vörös bársony, a régi korokból származó tárgyak, amelyek körbevették, megnyugtatták némileg a lelkét, mert mostanában odafigyelt arra is, és a hangulata is jobb lett valamivel.

A szivar felparázslott az erős szívástól, majd  semmivé lett, amikor  a démon elnyomta  a mellette álló, rézből készült, míves hamutartóban. A XVI. századból való volt a kedvenc álló hamutartója, grófi hagyaték, Francia országból való. El kellett ismernie Detrixmonnak, hogy még soha semmit nem élvezett annyira, mint ezt a mostani létét! A pozícióját, a lakhelyét és igen, a testét. Dan Morissonnak lenni a lehető legjobb dolog volt, és ezt akkor még inkább így gondolta, amikor a hatalmas, két méteresnél is magasabb, aranykeretes tükör elé állt. Ez volt a másik kedvenc  berendezési tárgya.

A démon megsimogatta a tükörből rábámuló arcot. A szempár cinkosan felszikrázott, Detrixmon egészen oda volt önmagáért. Egyszerűen fantasztikusan nézett ki, egészen belebolondult az emberi külsejébe. Naponta többször is nézegette magát a tükörben, egészen élvezetes érzés volt. A szája most is mosolyra húzódott a látványtól, amikor pedig nevetni kezdett egyre hangosabban, a kandallóban fellobbantak a lángok, sercegve emelkedtek magasra, karcsú tűzhegyekké növekedve.

– Nagyúr köszönöm neked- hálálkodott eltorzult hangon, majd kissé távolabb állt, és úgy élvezte saját maga látványát, figyelte a meztelenné váló testét. Szépen sorjában egymás után vette le a ruhadarabjait.

Dezrixmon élvezte önmaga érintését a bőrén. Még sosem szerette saját magát ennyire. Már csak attól felforrt a vére, hogy elképzelte,  mit fog tenni önmagával.

A fekete nadrág a bokájához hullott, majd odébb rúgva landolt a sarokban. Detrixmon kicsit forgolódott, hogy minden testrészét alaposan megcsodálhassa. A narcisztikus öröm átjárta, amint a feszes és pompás fenekére esett a tekintete, vagy a kidolgozott izmos combjára. De a sűrű, sötét, göndör szőrrel borított mellkasa is lázba hozta, akár az arca amely –mily jól hangzó- ördögien jóképű!

*

Nick éppen az éjjel a földre hajított ruhadarabokat szedegette össze a szőnyegről. Azokat, amelyeket egymás testéről szinte letéptek Michaellel. A szerelme pólóját az arcához szorította egy pillanatra, hogy érezhesse a szédítő illatot, majd szépen betette egy szennyeszsákba a ruhákat, hogy Frank majd levihesse őket a mosókonyhába.

Nick még mindig egészen belevörösödött, ha arra gondolt, hogy tulajdonképpen házas egy férfival. Egy férfi angyallal! Micsoda furcsa kapcsolat!

Mindketten úgy néznek ki, mint egy szikla, mégis amikor egymáshoz érnek leheletfinoman érintik meg egymást.

Még jó, hogy nem volt esküvőjük, Michael elég furcsán festett volna mennyasszonyi ruhában!

Ezt az elképzelést olyan mulatságosnak találta, hogy halkan felnevetett.

– Megtudhatnám, min vihogsz? – kérdezte Michael mogorván, aki csendben érkezett  a szobájukba.

Nick csak megrázta a fejét.

– Semmin-válaszolta,  majd közel lépve Michaelhez megérintette az ajkait a szájával. Michael azonnal bizseregni kezdett a dologtól, a kezei a széles hátra vándoroltak. Hatalmas hullámokat tudott benne gerjeszteni a másik, talán ez volt az, ami miatt képtelen lett volna nélküle elképzelni az életét. Semmi nem volt annyira jó, mint Nick nyelvének érintése a sajátján. Vagy a kőkemény, izmos és most már őrzővé vált testének az érintése, amint forróan az övének feszül.

Ez miatt mindig jobban megkívánta. A férfi csókja erőteljes volt, mégis finom tudott maradni, lágyan érzéki. Michael miközben lehunyta a szemét, Nick ujjai végig szántottak a hullámos haján, amit úgy szeretett. Csók közben borzolta és simogatta, miközben az ágyéka kőkeményen préselődött Michael hasának.

Nick megszakítva a csókot kicsit hátralépett, hogy megnézze magának a szerelmét. Imádta nézni, a látványa felért egy orgazmussal. A tekintete végigsiklott a farmernadrágba és kék pólóba bujtatott karcsú és izmos testen, a hosszú combokon, amiket úgy imádott, főleg amikor a teste köré fonódtak.

Elidőzött a keskeny csípőn, a formás felsőtesten, és a végén, az arcon állapodott meg. Azon az arcon, amely annyira gyönyörű volt, hogy száz nő együttvéve sem tudott volna vele versenyre kelni. A csóktól és a borostájától összekaristolt, duzzadt szájat pedig egyenesen őrjítőnek találta. Arról nem beszélve, hogy a tengerkék szemekben látott ígéret az örvényébe ragadta.

– Az enyém leszel – mondta keményen Nick, tele birtoklási vággyal a hangjában.

Michael ekkor vágyakozva kinyúlt és egyenesen Nick férfiasságára tette a kezét, amitől Nick száját mély nyögés hagyta el. Majd azonmód maga mellé rántotta Michaelt, és szinte belenyomta a férfiasságát a kezébe.

– Nyúlj be a nadrágomba-vedd el, ami a tiéd!- kérte a másikat, miközben az ajkai Michael nyakára tapadtak, a hófehér, finom bőrt kóstolgatva.

– Te mindig tudod, mire van szükségem- nyögte Michael, majd egészen lassan térdre ereszkedett, és a fejét belefúrta Nick lábai közé. Az orrával bökdöste a helyet, amire a szája vágyott.

Nick lenézett a fényes hajú társára. Sosem látott szebbet nála. És ma ezt a szépséget egész nap élvezni akarta.

– Ma nem mész sehová, ugye tudod?- jelentette ki Nick miközben a szerelme lehámozta róla a nadrágot.

– Van programom, de várhat.

– Igen, szerintem is, úgy holnapig!- nyögte Nick, mert Michael éppen a bokszere alá nyúlva kiemelte a megduzzadt, eres férfiasságát, és a nyelvével kezdte kényeztetni a makkját. Mennyire jó volt!

*

Alina és Tamara önfeledten vihorásztak és játékosan birkóztak az ágyon, de Tamara jól látta a sötét karikákat a barátnője szeme körül. Valami nyomta Alina lelkét ez nem vitás. Kisiskolás koruk óta ismerték egymást, tudta, hogy valami nagyon nincs rendben a másikkal.

– Akkor elmondod végre mi a baj?- kérdezte lihegve, miközben a magasra polcolt kispárnák tetejéről egyet elvett és a barátnőjéhez vágott. Alina, csak megrázta a fejét, majd a szőnyeget kezdte el bámulni. Végül is valakinek el kell mondania, mi történik vele. Az anyját nem akarta megijeszteni, így Tamara maradt az egyetlen, akivel megoszthatja a majd ideg összeroppanást okozó lelki baját.

 – Jó legyen, de ígérd meg, nem mondod el senkinek!

– Ígérem, becs szó!- jelentette ki Tamara a jobb tenyerét a szíve fölé helyezve. Majd felfokozott érdeklődéssel leste a barátnője elgyötört arcát.

Alina nagy levegőt vett, hogy végre kiöntse a szívét, és elmondja milyen nyomasztó álmai vannak, amikor is kopogtak az ajtón.

Az édesanyja sápadt arccal és izgatottan nyitotta be, toporogva jelentette be, hogy vendégük érkezett és négyszemközt akar beszélni Alinával.

– Egy őrző kislányom! Érted? Shen egyik társa jött el hozzánk!

Szerelmes démon 5. rész

Zacharynak régen nem remegett annyira a gyomra, mint ezen a délutánon. Vannak feladatok, amit az ember a pokolba kíván. Nem volt ezzel a mostanival semmi baj, ám a doki komoly belső csatát vívott magával, amikor végre több perc gondolkodás után kiszállt az elegáns sportautójából, és a haját hátra simította.

Eszébe jutott a férfi, aki valaha a harcostársa volt, akit Detrixmon bombája tépett szét.

A fülében csengett a nevetése, felidéződött benne az élcelődése és az a végtelen erő, ami jellemezte őt. Egy mocsoknak érezte magát miért most a lányát kénytelen kérdőre vonni, csak az miatt, mert a vérében furcsaságot találtak.

A kissé megkopott szürke háztömb ahol a lány lakott szerencsére jól beleolvadt a város- e negyedébe, a semmi feltűnő, valóban igaz volt rá. Zach csak akkor nyugodott meg kicsit, ha arra gondolt, hogy Shen anyját és húgát látogatja meg. Hiszen az ő védelmükben is történik, amit most tesz!

– Mióta tart a dolog?- szegezte a lánynak a kérdést Zahary.

– Nem tudom. Pár hónapja vettük észre Tamarával, a barátnőmmel, hogy tudunk egy s mást, amit azelőtt nem. – csuklott el Alina hangja. – Szóval tárgyakat lebegtetni, székeket feldönteni, és uram bocsá, esetlegesen kisebb csíntalanságokat elkövetni.

– Csintalanságokat? Miféléket?- emelkedett fel a székről Zach.

Az őrző minden volt csak éppen szalonképes nem, az éjjel egy nagyon jó bőrrel csillapította a vágyát, muszáj volt kirúgnia a hámból. Az emberlányt egyenesen – a szokásától eltérően-, becsempészte a Fények Házába. Hajnalban pedig egyszerűen és szemét módon törölte a lány tudatát és kitette a városban. A nő értette a szeretkezés csínját- bínját, Zack négyszer is szeretkezett vele az éjszaka.

A doki most Alina sudár alakját nézte, akiről csak pár órája derítették ki, hogy Shen húga! Volt döbbent, amikor rájöttek, hogy egy őrzői vérvonalban kezdődött el a mutáció!

A karcsú szépség hasonlított a bátyjára, néhány halvány szeplő, a bájos vonások és a gyönyörű, acélszürke tekintet. Pont, mint Shené.

Ám ez a tudat még idegesebbé tette Zacharyt, mert azonnal eszébe jutott, hogy talán Shen vérével sincs minden rendben!

– Nem tudtam, hogy ez ekkora nagy baj!- védekezett a lány szintén felemelkedve az asztal mellől, ahová nem rég illedelmesen leült. A farmere pompásan kiadta a hosszú combjai vonalát, és a feszes, nagyon is formás fenekét.

Zach azonnal megállapította, hogy a lánynak tökéletes alakja van, amikor feljebb siklott a tekintete és elidőzött a melle két telt halmánál, ami sejtelmesen emelkedett ki a divatos, nyomott mintás selyem felső alól.

Alina karcsú nyaka és ovális arca, amit hosszú, szőkés- vörös loknik kereteztek szintén a szépérzékét erősítették nem beszélve a cseresznye színű, pici, vaskos ajkairól, amely minden férfi fantáziáját megmozgatta volna.

Zachary kényszerítette magát, hogy ne a lány, csábító külsejére figyeljen, és próbálja kizárnia tudatából azt az őrjítő illatot is, amit az angyalnők közül sem tudhat a magáénak bárki.

A lány feszültsége tapintható volt a szobában a hullámok, amiket árasztott magából Zachkot is ingerülté tették.

– Nem baj, nem azért vagyok itt, mert boszivá letettek! Hanem az a gond, hogy a véredben mutáció mutatható ki, és ezek szerint ennek köszönheted ezt a bizonyos varázslást! Akkor Tamara is tudja, amit te?- tette fel a kényes kérdést Zach.

– Igen – húzta el a száját Alina, miközben arra gondolt, hogy lám egy egyszerű háromévenként történő orvosi rutin ellenőrzés hová is vezethet.

– Akkor neki is velünk kell jönnie a központi kórházba!

– jelentette ki szigorúan Zachary. – Beszélek édesanyáddal, hogyha akar, velünk jöhet ő is, de hosszabb ott tartózkodásra számíts!

Alina megnyugodott és meg is döbbent. Először azt hitte, hogy az őrző a házasság miatt jött. Hiszen Zachary neve már hetekkel ezelőtt beíródott a karjába, az anyja könnyes szemmel ölelgette, hogy lám az Ark méltónak találta ahhoz, hogy továbbvigye a vérvonalat. Shennel is tudatták a dolgot, aki megnyugtatta őket, hogy Alina igazán szerencsés, mivel Zachary a legjámborabb őrző!

 Most Alina ezt elég nehezen hitte el, a kissé gyűrött arcú marcona alakról. Mindennek kinézett csak éppen jófiúnak nem!

Honnan is tudhatta volna a lány, hogy az általában öltönyben és kifogástalan modorral megjelenő Zachnak ma éppen pocsék napja van. Pocsék hetekkel a háta mögött.

Nem mintha a farmer és a póló rosszul állt volna a magas, széles vállú, szőke férfin. Ám az nem tűnt sem barátságosnak sem túl kedvesnek, viszont őrzőnek nagyon is! A bőrkabátja zsebeit valószínűleg fegyverek húzták le olyan nagyon, és a mellkasán átvetett vastag öv is kikandikált, amelyben szintén számtalan fegyver és kütyü sorakozott, amit Zach kicsit sem akart eltakarni.

Tamara vigasztalhatatlannak tűnt, amikor nem sokkal később a barátnője beszámolt neki az eseményekről, amelyek az elszeparálásukról és a kissé alaposabb kivizsgálásukról szólt.

– Semmi kedvem kísérleti patkánynak lenni-vetette oda Alinának dacosan, a karjait a melle előtt összefonva. A lány konokul felfelé emelte az állát, az összepréselt ajkai a csakazértse hangulatot erősítették.

– Gondolj a fajunkra, ne így fogd fel a dolgot! Az őrző szerint súlyosabb következményei is lehetnek a dolognak, nemcsak ez a kis boszorkánykodás!

A két barátnő farkasszemet nézett, Tamara látta az állhatatosságot Alina tekintetében. Tudta, hogy igaza van a barátnőjének, ezért megpróbálta magát egy kicsit lecsillapítani és elővenni valamiféle jobb kedélyét.

– Jól van győztél, veletek megyek, csak előbb haza kell ugranom, összecsomagolni! Bárcsak segíthetnénk a fajnak, annyira jó lenne hasznos dologra használni ezt az újonnan kapott erőt!

*

Lucy aggódott. Leon mostanában olyan furcsán nézett rá. Másképp, ahogy azelőtt. Néha elkapta a pillantását amint őt vizslatja, úgy tekintve rá mintha fel akarná térképezni. Persze nem rajongást látott a szemében, hanem valami mást és ez roppant zavaró volt. Lucy nem tudta, hogy pontosan mi is lehet az, ami miatt Leon a homlokát ráncolja, hogyha ránéz. Nem értette az aranybarna tekintete miért vizsgálgatja úgy mintha kinőtt volna a harmadik szeme.

Lucy nagyon szívesen rákérdezett volna a hercegtől a dologra, de nem volt hozzá elég bátorsága, amikor pedig néha már-már szóra nyitotta volna a száját mindig elbizonytalanodott, hogy talán nem is jól látta a dolgot, talán csak a képzelete játszott vele.

Kint voltak  mindannyian a fallal körülvett udvaron, a pompás virágok között. Odakint vacsoráztak, hogy mielőtt megjönnek, a hideg idők élvezhessék még egy kicsit a kinti levegőt.

 Lucy próbált másokra figyelni, nem akarta a meseszerű, gyönyörű, őszi estét effajta gondolatokkal elrontani. Amint a lemenő nap utolsó sugarait figyelte, érezte, ahogy oldódik benne a feszültség. Nagyon régen volt alkalma rá, hogy tudatosan belevesszen a naplemente látványába, és élvezze a külvilágot. A rózsákat, amelyeknek illata túllengte a parázson sülő finom húsok és grillezett zöldségek aromáját is.

A büfé asztal körül Frank kifogástalan sötét öltönyében éppen pezsgőt öntött Bhaysnak, aki magasra emelt pohárral a kezében mondott köszöntőt rájuk, a fajra, az Istennőre. Közben valaki az ő kezébe is belenyomott egy innivalóval teli, díszes, karcsú szárú poharat, amelyben a buborékok vidáman táncoltak felfelé.

 – Könnyű megszokni ezt a fajta létet- bólogatott Lucy Elena felé miután koccintottak a többiekkel.

Mirabell is itt volt ezen az estén, bár még nem házasodtak össze Ghrippel, ennek ellenére mindenki őrző feleségként kezelte az asszonyt.

A neve majd nemsokára beleíródik Ghrip karjába és onnantól kezdve ő is a ház szerves részévé válik, akár  a többi lakó. Ennek persze borzasztóan örült a lánya Adela is, akit először megrázott a hír, hogy ő utána a nővére is- aki édesanyjaként nevelte fel-, egy őrző asszonya lesz!

Adela először dühös volt Mirabellre amiért annyi éven keresztül nem árulta el neki az igazat, abban a tudatban nőtt fel, hogy Mirabell az édesanyja. Amikor viszont Ghrip először szeretkezett vele kiderült, hogy még érintetlen, így a turpisság, amely nagyon is nemes cselekedet volt, feltárta az igazságot.

Mirabell mindkettejük védelmében adta ki magát özvegynek, így akart megszabadulni a zaklató udvarlóktól, és így akart Adelának legalább egy szülőt adni.

Adela most Mirabellt nézte, a magas királynői szépségű nővérét, akinél még szebbet sosem látott. A karcsú alakját, a hosszú, fényes tincseit és a szabályos arcát, amelyet akár egy neves szobrászművész is faraghatott volna. Mellette természetesen Ghrip állt, aki le sem tudta róla venni a tekintetét. Adela nem is csodálkozott, amikor ők ketten félre vonultak egy csendesebb helyre.

Leon körbepillantott az őrzőin, a harcos angyalain és azokon a nőkön, akik már hozzájuk tartoztak. Jó érzés töltötte el a lelkét, ha a pillantása Bhaysra és Elenára, Adela vagy a Fhait párosára esett. Nem különben az évődő Ghrip és Mirabell látványára is elmosolyodott az ajka, megnyugtató volt, hogy nekik végre megvan a párjuk és, hogy az Ark nagyon is szerelmes és szenvedélyes viszonyt adott nekik.

Megérdemlik!

Ahogy Michael és Nick is a két csibész, őrző, akik egymásra kacsintva ugratták a gyámleányát Lucyt.

Lucy!

Még mindig talány volt a számára hogyan is lesznek ők ketten együtt boldogok. Miért pont ő? Újra ez a kérdés mart bele a szívébe. Már olyan régóta szívja a bolygó levegőjét, mégsem tudta rá a választ.

A szemtelenül fiatal lány bájos volt a kapucnis rövid ujjú felsőjében és a rojtozott farmerében. A szőke copfja huncutul lóbálódzott, ahogy nevetve dobálta a fejét. Kellemes volt ránézni, de továbbra sem indított el Leonban semmit. Semmi olyasmit, amitől a férfiassága megmoccant volna a francba, ez igazán bosszantotta a herceget.

Ordítani tudott volna annyira elkeseredett, mert nem tartotta igazságosnak a dolgot. A nőket le sem lehetett volna róla vakarni, igazi gyöngyszem volt a férfiak, de még a csodás őrzők között is. Tudta jól Leon mennyit ér. Mégis akkor a vad vágyaival és  a kissé perverz szexualitásával hogyan fogja őt boldoggá és elégedetté tenni Lucy? Á, örökké csak ezek a kérdések a lánnyal kapcsolatosan, és a végén mindig ugyanoda lukad ki.

Nem örül, hogy Lucy lesz a párja, de nem ám!

Érezte, hogy hiába is próbál mosolyogni víg kedélyűen, lerí róla az elkeseredettség. Ezért csendesen befelé vette az irányt, a könnyű pezsgő helyett a dolgozószobája magányába vonult, hogy a bánatát erős whiskybe fojtsa.

Azt hitte hallucinál, amikor halk kopogást hallott odakintről. Megfojtja bárki az, aki még ilyen magányos órában sem hagyja őt békén! Nagy lendülettel szinte vicsorogva nyitott ajtót. Ám megdöbbent, mert az elgyötört arcú és a szokatlanul sápadt Leilára aztán nem számított!

Leonban bent rekedt a szó és vele együtt az indulat is, Leilának valami nagyon komoly oka lehetett, ha felkereste őt ebben a szokatlan időpontban. Kettejük között régebben bizalmi viszony volt, Leon úgy szerette a marcona külsejű lányt mintha a saját gyermeke lenne. De mivel a lány nemcsak nő, de ízig- vérig, harcos is volt, nem akarta ezt felé kivételezéssel vagy atyai viselkedéssel kimutatni.

Pedig már az elején, amikor megismerte örökbe fogadta volna, de Leila nagyon kemény nő volt és ezt mindig is tisztelte benne. Ahogyan a harcos tudását is, aminek a birtokában volt.

Leon leült és várt türelmesen. Nem kérdezett, ahhoz már nagyon is jól ismerte Leilát, ezért csendesen megvárta, amíg a lány elmondja mi a baja.

Leila le-fel, sétált a dolgozószobában, mégsem tűnt vadnak inkább elkeseredettnek. Összeszedte minden bátorságát majd megtorpanva csak ennyit mondott.

– Terhes vagyok – a szavak arculütésként érték Leont, mert sok mindenre számított, de erre aztán nem! Amikor végre felfogta, hogy a többi nő közül-  akik bájosak, csodásan nőiesek és kifogástalan modorúak-, pont Leila esett teherbe legelőször, az arca elé kapta a kezét, mert a jókedvű nevetés mindenféleképpen ki akart belőle törni. A fejét lehajtotta és a mahagóni asztala fényesre lakozott felülete alatt futó erezetet figyelte.

– Mondom gyerekem lesz!- jelentette ki valamivel magasabb hangon Leila. Ekkor Leon felemelte a fejét és a szemében megcsillanó szikrák világossá tették Leila számára, hogy a herceg jót derül rajta.

– Te aljas – kapta fel a kezébe Leila az első közelébe akadó tárgyat. Leon nem győzött elhajolgatni a feléje száguldozó szobrok és különböző tárgyak tömkelege elöl. Egy idő után, amikor már attól félt, hogy Leila egy egész szekrényt készül hozzávágni, elunta a dolgot és a lány mellett termett.

Az őrző lány kiváló harcos volt és a dühe megsokszorozta az erejét, de Leonnak csak egy pillanat volt a karjai közé vonni a vergődő, izmos testet, majd erősen szorítva arra kényszeríteni, hogy feladja a hiábavaló küzdelmet.

Ekkor a herceg lehajtotta a fejét Leiláéra és egy atyai csókot lehelt a rövid hajú kobakra. Leila érezte azt a végtelen erőt és nyugtató energiát, amit Leon felé sugárzott.

– Kis vadmacska, harcosok gyöngyszeme! Nyugodj meg és gondolj a kihalóban lévő fajunkra. Ne tekintsd az asszonyságot csapásnak, hanem küzdelemnek és áldásnak, mert a vérvonalunkat tovább erősíted! Biztos vagyok benne, hogy olyan gyermeket hozol a világra, akire nemcsak te és Shen, hanem mindannyian büszkék leszünk!

Leilát a szavak szúrták.

Édes tüskék voltak, amelyek kegyetlenül a szíve közepébe fúródtak! Leonnak is eleredtek a könnyei mialatt tartotta a sírástól rázkódó testet. Ebben a pillanatban érezte újra mennyire is fontos az ő ereje és az, hogy összekovácsolva tartsa- e maroknyi csapatot!

Neki is szüksége volt a sírásra, hogy a fásultság a könnyeken keresztül megsemmisüljön, hogy újra megerősödve nézhessen szembe bármilyen kihívással! Hiszen hercegnek lenni és egy faj földi vezetőjének óriási felelősség és az évszázadok súlya néha ránehezedve elködösíti azokat a dolgokat, amelyek a legfontosabbak.

Leila sokáig sírt a biztonságot nyújtó, erős karok között, majd megnyugodva és megkönnyebbülve indult el kifelé.

– Leila!-_szólt utána Leon egy mélyet szippantva a szivarjából.

– Igen?- kérdezte a lány megszeppenve.

-A fegyvereidet mind, kivétel nélkül, holnap reggelre az asztalomon akarom látni!

– De…

– Semmi de! Majd Shen megvéd! Te már asszony vagy, áldott nő, aki olyan szerencsés, hogy egy leendő őrzőt hozhat a világra. A testeddel őt véded, vigyázod, úgyhogy az összes fegyver itt legyen!

*

– Késő van. Tényleg jobb lesz, ha most hazamegyek. – jelentette ki mosolyogva Mirabell.

Ghrip átölelte a derekát.

– Azt hiszem félreértettél, nem azért mondtam, hogy hűvösödik. – mondta neki halkan az őrző, majd az ölébe ültette, hogy érezze, mennyire izgatóan hat rá.

– Maradj velem ma éjszaka- suttogta Mirabell fülébe a férfi a kérését, amely a nő minden egyes kis porcikáját felforrósította. Olaj volt ez a tűzre, amely perzselően lángolt közöttük, elég volt csak egy összevillanó mosoly, vagy egy-két szó máris hatalmába kerítette őket az egymás utáni vágy.

– Csak biztos akarok lenni benne, hogy nem a pillanatnyi hangulatnak engedve teszel meg olyasmit, amit később megbánnál. Leon lehet, rossz néven venné, ha itt éjszakáznék már most. – Nézett az őrző szemébe Mirabell komolyan. A zöld tekintete azonban nem ezt üzente, abban benne volt, hogy nagyon is maradni szeretne.

Ennek ellenére a nő nagy nehezen kiszabadította magát a férfi szorításából, hogy  átgondolja a dolgot. Mérlegelt mi a helyes és mi nem. Ekkor Ghrip halkan felnevetett és egyetlen mozdulattal visszarántotta őt az ölébe.

– Ne felejtsd el, én leszek a párod, az Ark akaratából! Már voltunk együtt, a mai éjszakán miért tagadnánk meg egymástól a testünket?- kérdezte gyengéden a férfi, miközben az ujjai a finom illatú tincsekbe szántottak.

 – Igen tudom, de akkor is. – Pirult el Mirabell. -A többiek- nézett a vidám társaság felé.

– Senkit nem zavar, hogyha itt maradsz éjjelre, hidd el. Ha a Fények Háza falai beszélni tudnának arról, milyen szex-csaták zajlanak itt éjjelente és nem csak akkor, hát azt hiszem, hogy rettenetesen elpirulnál!

Mirabell szeméből visszatükröződött a vágy amint egymásra néztek.

– Kívánlak-simított végig a nő gerincén Ghrip. És ez volt az a pont amikor Mirabell minden ellenállása, amelyet az erkölcse állított átszakadt, semmivé foszlott.

– Maradok- suttogta alig hallhatóan, amitől Ghripnek minden vére az ágyékába szökött.

A nő ekkor kissé előre döntötte a fejét, és egy lágy, de annál forróbb csókot lehelt Grip ajkára.

Mirabellt elemi erővel öntötték el a vágy hullámai, annyira nőnek érezte magát, mint még soha azelőtt. Élvezte a hatalmát, jó volt hallania, hogy minden apró érintése kicsi nyögéseket csal ki a férfi szájából. Mindketten remegtek, nem tudták egymás elöl titkolni a vágyukat.

Grip ekkor ragadta meg Mirabell kezét és ekkor vonta magához óvón, majd felsiettek  az emeletre.

Mirabellt megcsapta az enyhe szivar illat odafönt, a szürke és kék színek uralták a tágas lakosztályt, amely egy szobából, egy pazar fürdőhelyiségből és egy kisebb konyhai részből állt. Minden patyolat tiszta volt odafent és maga a luxus, de ők most az ágyra koncentráltak.

A csábító nő olyan  ügyesen gombolta ki a férfi kockás ingét, mint aki sosem csinált volna mást. Természetességgel és céltudatosan siklottak az ujjai végig a gombsoron. A nyelve kicsi köröket rajzolt a férfi széles mellkasára, majd feljebb vándorolva gyengéden szívogatni kezdte Ghrip nyakát.

A férfi tehetetlen nyöszörgése betöltötte a teret, izgett- mozgott, hogy az erős vesszője elférjen valahogy a nadrágjában. Mirabell az arcát a  férfi enyhén borostás arcához dörzsölte, amire Ghrip felszisszent, és a kezei belemartak a nő fenekébe.

Az események felgyorsultak, néhány pillanaton belül szanaszét heverő ruhadarabok borították a szőnyeget. Amióta Ghrip itt lakott, egy nő sem feküdt ezeken a fekete szatén lepedőkön.

A férfi a karjaiba vonta a gyönyörű testet és finoman ledöntötte az ágyra. Egy pillanatig megmerevedve figyelte az asszony arcát mintha egy felbecsülhetetlen értékű műtárgyban gyönyörködne.

Majd az alma formájú melleire esett a barna tekintete, melyeknek bimbói keménnyé merevedve várták a száját.
Először visszafogta magát, finom kis csókokat lehelt rájuk, aztán felmordult és hol az egyiket, hol a másikat szívogatta, míg Mirabell teste ívbe feszült a csodás érzéstől, ajkait vágyakozó sóhajok hagyták el.

Amikor a férfi keze a lába közé siklott Mirabell magánkívül volt a boldogságtól és a vágytól. A férfi teste hasonlóan megremegett, a forró, méretes és lüktető vesszője a  bőréhez préselődött.

Csodálatos volt az egész, a matt fényt adó lámpa különös hangulatot árasztott, Mirabell szerette volna, ha ott és akkor megáll az idő és így maradnak örökre.Ghripnek ez persze nem lett volna olyan jó. Örökre meredező vesszővel lélegezni, kielégülés nélkül.

A nő keze mindenhol ott volt, az izmos és pompás férfitestet simogatni maga volt a mennyország. A harcos kidolgozott, kemény izmait képtelenség volt nem összecsókolni, ingerlően megharapni és birtokba venni.

Ghrip a karcsú alakot össze-vissza csókolta, nem tudott vele betelni. A mozdulataiban ott volt a rajongás és csodálat, amelyet a leendő felesége iránt érzett.

Hogy boldog volt az nem kifejezés, érdemes volt annyi éven keresztül magányos farkasként élnie, mert Mirabellre érdemes volt várni!

Amikor Grip keze végre Mirabell lába közé siklott, az  önkéntelenül is megemelte a csípőjét  és szélesebbre nyitotta a lábát ahová a férfi befészkelte magát.

A harcos olyan szenvedéllyel csókolta, hogy Mirabell azt hitte megbolondul, majd felfalták egymást abban a pillanatban, amikor Ghrip kemény vesszője az útját kereste a forró barlang bejáratát ostromolva.

Mirabell soha életében nem vágyott még ilyen őrjítően semmire. Ghrip megbolondította, elvette az eszét, képlékeny masszává változtatta, amit úgy formált, ahogy akart.

Amikor a férfi óvatosan és kínzóan lassan belehatolt, Mirabell beharapta az ajkait. A kezét a férfi fenekére helyezte és úgy húzta magára, arra sarkallva a férfit, hogy még mélyebben töltse ki őt.

A két összekapcsolódott test mozgása egyre gyorsabbá vált és egyre magasabbra vitte a két angyalt a kéj csúcsa felé, mindaddig, míg a tetőponton felrobbant a libidó és szikrázva hullott alá a szédítő orgazmus tetejéről, hogy beleveszhessen a bágyadt kielégültség ködébe.

Ekkor határozta el Ghrip, ezekben a pillanatokban, hogy az asszonyt már nem engedi haza soha többé, beíródott név ide vagy oda, Mirabell nélkül ezen túl egyetlen egy éjszakát sem hajlandó elviselni!

6. rész

Zahary a folyosó falának támaszkodott, az egyik lábát  a falnak vetve, itta a dobozos coca – Kóláját.  Nem tűnt orvosnak az éter szagú kietlen folyosón – a köpenyét ledobta -, farmer feszült az izmos combjain és egy mélyszürke póló, amiben a bicepsze pont akkorának látszott amekkora volt.
A doktornő megjelenése cseppet sem zavarta, arcáról az a közöny sugárzott, amely a több mint háromszázötven évet megélt emberek arcáról leríhat.
A fehér köpenyes nő a szájába harapott, a hűvös magabiztosságát kissé megzavarta a látvány. A nem öltönyös alak nem orvos volt, hanem férfi a javából. Alfa hím.
– Milyen lazán vagyunk mostanában.
– Hm? – volt Zach válasza, amikor a szemüveges professzornőre nézett. Azt találgatta vajon Katrin most a génjeinek a minőségét elemzi–e vagy valami mást is.
– Láttam, hogy megdöbbent. Nem tudta?– kérdezte a doktornő.
Zacik csak a szőke fürtű fejét rázta aztán addig kotorászott a zsebében, amíg meg nem találta a mostanság sokat használt ezüst öngyújtóját és a csomag Marlborót.
– Kér?– nyújtotta az asszony felé a dobozt, de mint várható volt Katrin megrázta a fejét, és a Zach mellett álló automatához sétált.
– Szép nő– folytatta hátra sem nézve.– Gondolom, tetszik magának ugye?
– Persze, kinek ne tetszene egy ilyen fajunk béli szépség.
– Akkor nem értem, mi ez a nagy búskomorság?
– Semmi, – válaszolta Zach.– A lány nem tűnt túl vidámnak. Azt hiszem, nem rajong értem.
– Tudja Zach maga nagyon értékes férfi, az a nő nem tudja mi a jó!
– Miért maga talán igen? Mármint a jó sejteken és sikert hozó kísérletein kívül, tudja mi a jó?
– Maga Zack. Kiváló orvos. Nagyon jó harcos. És…– nézett farkasszemet a doktornő Zacharyval– nagyon jó pasi!– Zack szemében megcsillantak az apró, pajkos szikrák, majd csak a fejét rázta, és elsétált. Az öltözőszekrényből kivette a súlyos bőrkabátját, felcsatolta a mellkasára a fegyverhámot. Megtapogatta a slusszkulcsát, majd bedobta a szekrényébe. Sétálni akart. Muszáj volt kiszellőztetnie a fejét.
Akkor, amikor megkapta az orvosi diplomáját, szakított a múltjával, azzal a züllött és kemény léttel, amit élt. Megszámlálhatatlanul sok nőt tett addig a magáévá, s nem sokkal kevesebb férfit. Ivott és több száz  éjszakát dorbézolt át. De jó útra tért, a diploma komoly szelídséget hozott és megzabolázta.
Most viszont, hogy a vizsgálatok közben megpillantotta saját nevét Alina karjában, minden összeomlani látszott, a jó fiú szerep mintha lefeslett volna róla.
Kétségek gyötörték Zacharyt, a szíve tele volt félelemmel. Leginkább saját sötétebb oldalától félt, amely kegyetlenül elveszi, ami kell neki anélkül, hogy adni akarna helyette valamit is.
Amikor a lány vérvörös arccal ránézett abban a pillanatban, ahogy kiderült a titka, Zahary maszkja lehullott, az álarca semmivé foszlott.
Féltette a lányt saját magától, úgy érezte befeketíti majd, azt az ártatlanságot, ami egyenlő vele. Alina egy hófehér,  tiszta papírlap, és ő nem akarja összemocskolni!
Alig volt az otthonától egy-két percre, amikor suhogást hallott a feje fölül.Felnézve csak a telihold és apró szolgái, a csillagok mosolyogtak le rá, egy mentőautó szirénája hasított bele a csendbe.Elhessegette a baljós érzéseket, de biztos ami biztos alapon láthatatlanná vált.
Dan Morisson egyensúlyát vesztette dühében, majdnem lezuhant odafentről. Az átkozott őrző meglépett idejekorán, pedig addig húzogatta volna a száján keresztül a beleit, amíg el nem árulja hol van Alina, hiszen a lány illata áradt belőle, hogy megérintette a mocsok ez nem kétséges!*

Shen aztán nem számított ilyen késői látogatóra! Leila testére finoman és óvatosan húzta vissza a takarót. A lány édesen aludt miután betermelt egy óriási adag fagylaltot  vacsora után.Újra kopogtak, így Shen magára rántotta a bokszerét, amelynek kellemesen simogató puhasága eszébe juttatta azt a nyelvmozgást, amit a fagyi  után magának is kikövetelt Leilától.
– Zack– nyögte Shen meglepődve, a harcostársa szemében lobogó tűz miatt, majd kissé meg is ijedt, mert csak utána vette észre azt, hogy mennyire  furcsán fest a doki. Pont mint ő vagy Bhays, vagy Nick.
– Hol a francban van az öltönyöd?– kérdezte meglepetten a másiktól.
– Miért nem árultad el? Már hetekkel ezelőtt tudtad, te pedig egy szót sem szóltál.– kérdezte cseppet sem kedvesen  a doki.
– Mi van?– kérdezett vissza most Shen bosszúsan majd becsukta maga mögött az ajtót, mivel Zachary túl zaklatottnak tűnt és nem úgy nézett ki, mint aki válasz nélkül kíván távozni.
– A húgod Alina, a karjában van a nevem! Már hetek óta! Tudtad és nem mondtad el! Ilyen barát vagy te?- Zachary nem tudta miért kerít ennek ekkora feneket, de kellett valaki akin levezetheti a feszültségét!
– Gondoltam rá ér, meglepetés lesz majd!
– Hát az volt, amikor Alinát vizsgálva teljesen véletlenül észrevettem!
– Te a húgomat vizsgáltad? Mi van Alinával beszélj, de azonnal!– Most Zayhary pislogott a meglepetéstől.Shen neki préselte a falnak a felsőjénél fogva és válaszra várva az arcába lihegett.
– Mutáció, valami kicsi változás van a vérében.Neki és a barátnőjének, a Tamarának.
– Hogy van azt mondd! Rosszul érzi magát?
– Engedj már, a francba is, ember!– tépte ki magát Zach Shen szorításából.
– Jól van nyugi, csak a háromévenkénti rutin vérvételen akadt fent a rostán. Semmilyen szervi elváltozása nincs, csupán a mutáció óta tud varázsolni.
– Hogyan?– kérdezte Shen elkerekedett szemekkel.-Varázsolni? Mint a Waverlyben a Selena Gomez?– A dokinak muszáj volt röhögnie, pláne akkor amikor eszébe jutott, hogy az őrzők majd mindennap megnézik a buggyant sorozatot.Lucy kezdte és megfertőzte vele az egész társaságot. Szeretik. Persze ott van még Chowder és az Ed Edd és Eddy, de azért a top a Varázslók a Waverly helyből.
– Igen, székeket, asztalokat emelgetnek a gondolataikkal és a mutatóujjuk segítségével. Még másra is képesek lesznek, ám egyelőre csak kóstolgatják az új hatalmukat.
– Nagyon jó!– csóválta meg a fejét Shen.– Most azonnal bemegyek hozzá! Látni akarom a saját szemmel is, hogy minden rendben vele.
– Ne. Késő van fiú! Majd reggel bemész hozzájuk és, ha már ott vagy, légyszi menj be a laborba és keresd Katrin doktornőt. Vért kell tőled is venni, mivel testvérek vagytok!

Shen egész éjjel forgolódott és néha halkan felnevetett vagy az ökölbe szorított kezét csapta a másikhoz. Féltette Alinát. A mutációtól, és Zacharyitól. Attól a férfitól, akit ma este látott. Még pedig azért, mert a doki pont olyan szemétnek nézett ki mint amilyen ő!

*

Hajnalban az ebédlő átjáróházzá változott, jöttek- mentek a Fények Háza lakói, egy méhkashoz volt hasonlatos a nagy terem.Apró mosolyok, beszélgetés, gondok, vágyak, minden volt ott egyszerre.
Shen a húgához készült, de előtte mindent elmondott odafent Leilának, aki megdöbbenve hallgatta a nagy hírt.
Mindkettőt.
A mutációról szólót és azt is, hogy Alina bekerül nem sokára a lakók közé.
– Aggódom miattad – vallotta be őszintén Shennek, akinek a vörös haját borzolta majd a szájára nyomott egy finom és kedves puszit. Aztán még egyet és Shen morgása világossá tette a számára, hogy kicsit később fogják folytatnia beszélgetést.
Mindenesetre reggeli közben nézte a férfit, akiért majd megveszett és csak remélni merte, hogy az ő vérével minden rendben lesz.Shen a csábító fantasztikusan festett, a szűk pólója rásimult a felsőtestére, a bicepsze simogatásért kiáltóan duzzadt. S bár most voltak együtt alig egy órája, Leila máris azt várta mikor lehet újfent együtt a férfival, hogy összecsókolja azt a helyes arcot, belenézzen a fantasztikus, szürke tekintetbe, és hogy az acélos karok ölelésébe vesse magát.
Úristen, mennyire nagyon oda volt a fiúért!Máris féltékenység öntötte el a szívét, ha az ismeretlen Tamarára gondolt.

Elena sanda pillantásokat vetett Leilára, mert a lány más lett.Nem  a harmónia miatt ami lerítt róla mostanában, amióta együtt aludt rendszeresen a jóképű és vad Shennel, akit megszelídített.
Nem.
Leila kipirult arca, a csillogó tekintete valami mást hordozott magában, a boldog és elégedett nőén kívül.Elena nem tudta, hogy mi lehet az, de nagyon tetszett neki a változás, mint ahogyan az is, hogy a mogorva és  kemény harcosból érző lelkű, gyönyörű nő vált, olyan aki csak odapillant a kedvesére máris olvadozik.
Mert bizony látszott, hogy Leila odáig van Shenért, amit Elena meg tudott érteni.Hiszen ő sem volt másképp Bhayssal, akinek a szőke tincsei félhosszúan  vonták körbe a férfias, ám mégis fantasztikusan szép arcát, amely miatt Elena még így, majdnem egy évvel a házasságuk után is szívdobogást kapott, ha csak rá nézett.
Mindenesetre a hercegnő elhatározta, hogy majd megpróbál Leilával kettesben maradni hátha a lány elmondja mitől olyan sugárzó Shen szeretetén  kívül. Bár maga a szerelem is elég hozzá, sőt.
Csodával bír.
Olyan erő ami a legerősebb az emberi világban. A fő mozgatórugó, birodalmak nőttek ki, vagy váltak a földdel egyenlővé miatta. Hatalomszerzés és árulás, ármány és csábítás mind- mind, megtörtént egy-egy szerelem miatt!

Michael  szomorú volt.Nem mutatta ki, de nagyon bántotta valami. A tény, Nick biszexualitása.Rettegett attól, hogy a férfi bármennyire is szereti, néha  majd nőt kíván.Nem mintha lett volna oka panaszra. Nick biztosan szerette.Nem kicsit!Majd mindennap lefektette vagy máshogy szereztek egymásnak örömet.Mert ugyan elvette a szüzességét a volt zsarunak, de övé maradt  az aktív szerep.Míg ő maximum havi egyszer tette a magáévá Nicket addig a  férfi majdnem minden nap őt, és ez így volt rendjén.Így élvezték a legjobban.
Csak hogy tegnap éjjel amikor  Nick azt hitte ő már alszik, egy pornó csatornát nézett.Lányokat! Ó, mennyire fájt ez Michaelnek! Atyaúristen milyen nagyon!

Leon ezen a délelőttön kitette újra a „Ne zavarj” táblát a lakosztálya ajtajára, ami egyet jelentett mindenkinek. Az angyalfaj megbecsült kurvái, az ölelők társaságában kívánt pár kellemes órát eltölteni.
A férfi az erős, kolosszális izmaival, a férfiasságával, minden ölelő álma volt, vele szeretkezni egy életre való kitüntetést jelentett, pláne ha a herceg másodjára is megrendelte valamelyiküket. A lányok mindenre fel voltak készülve, talán csak arra az erőt és hatalmat sugárzó tekintetre nem, ami Leoné volt. Amitől megállt bennük az ütő és olyan pici porszemeknek érezték magukat, mint még soha azelőtt.
-Nem kell félni tőlem, nem harapok olyan nagyot-lépett a lányok elé Leon a szemeiben huncut szikrákat megcsillantva. A remegő testek feszültsége hamar semmivé foszlott, amikor a férfi a méreteihez képest nagyon is finoman simított végig rajtuk.
Az egyik lány szőke volt, olyan százhetven centi körüli a másik pedig barna hajú, majd százkilencven centi magas karcsú szépség, hatalmas, duzzadt mellbimbókkal, amit Leon nem sokára be is kapott, hogy szívogatva ismerkedjen az ízével.
A herceg nem volt szégyenlős az utasításai pedig egyértelműek voltak. Arról is gondoskodott, hogy a lányok elégedettek legyenek, az örömszerzés fontos volt számára a szexben.
A két ölelővel felváltva csókolózott, majd a szőkét lenyomta a lába elé. A lány remegve nyúlt az igencsak méretes hímvesszője után, a szájában kellemesen meleg volt, amikor a makkja elmerült benne.
Amikor felváltva kényeztették az volt a legjobb, és amikor arra kérte a lányokat, hogy perverzségét kielégítve csókolózzanak is egymással, azt is megtették a kívánságára. Leon csak ebéd után engedte el a két ölelőt, akkorra érezte úgy, hogy a négy menet amit végigcsinált elég lesz aznapra!*
Shen agyában a kórházba vezető úton vadul kergetőztek a gondolatok. Most jött rá, mennyire fontos neki a családja. A megmaradt családja is, az apja nélkül…
Mielőtt a testvére szobájába látogatott volna megkereste Katrin doktornőt, aki tőle is levette a vért a vizsgálatokhoz. Fájtak az izmai, fél éjszaka szeretkeztek Leilával, s még egyszer reggel is, a hat óra alvás a szervezetének kevésnek bizonyult.
– Nem kell aggódni, a vérminta elemzése után többet fogunk tudni.
– Ebben biztos vagyok- bólogatott Shen miután egy –két pillanatra a hófehér vattát a vastag karjára szorította.
Megnyugodva zárta az erős karjai közé a húgát, miután saját szemével tapasztalta minden rendben vele. Alinát körbe-körbe forgatta a tengelye körül, így megállapítva, hogy minden stimmel.
– Szóval jól vagy hugica boszi? Nincsenek fájdalmaid?
– Dehogy, minden rendben! Ezek szerint a doki mindent elmondott neked?
– El, meg is ijedtem egy kicsit! De látom felesleges volt. Az én kicsi Alinámnak semmi baja!
-Nagyon jól nézel ki- tolta el magától Alina a nagytestű testvérét. A fiú valóban kimondottan szemet gyönyörködtetően festett a rásimuló vad ruhákban, amelyek az izmos és tökéletes testére feszültek. Tamara nem is igen akart kimenni Shen érkezésekor, persze hogy nagyon is tetszett neki a fiatal őrző.
– Annyira más lettél, olyan erős!- lelkendezett Alina.
– De hiszen láttál átváltozás után- csóválta a fejét Shen elpirultan.
– Igen, de nem a külsődre gondoltam, hanem erre- tette Alina a bátyja mellkasára a tenyerét. – Idebent vagy legyőzhetetlen. Sugárzik belőled a magabiztosság és az erő.
– Nálad jobban senki sem ismer engem!- Shent boldoggá tette a húga kijelentése, ezért fel is kapta a lányt és megpörgette párszor, a vidám nevetésük messzire szállt.
– Mesélj magadról Shen! Annyira vártam, hogy találkozhassunk!
– Rendben- bólogatott a fiú- sétálhatnánk egyet! Ez a hely nem tartozik a kedvenceim közé, s velem szabad bárhová menned!
– Jó ötlet- kapta magára Alina a kardigánját.
– Nem erre- húzta balra a húgát Shen odakinn a folyosón.
– Azt mondod van egy titkos kijárat?- kérdezte meglepetten Alina.
– De van ám- bólogatott a bátyja.
A távozásukat egy tengerkék szempár kísérete. Zach tulajdonképpen örült, hogy beszélgethetnek egy kicsit a testvérek, de Alina csupán a létezésével komor gondolatokat ébresztett benne. A doki lesimította a hajszálcsíkos öltönyét, mert ma reggel kisebb akarat- csavargatással, újra az úriember külsőt öltötte magára, és csak remélte, hogy a lelke is újra rátalál a megfelelő ösvényre.

*

Lucy émelygett, nem értette mi van vele. Először csak egészen picit szédült, majd egész testében remegni kezdett. Éppen valami ruha után kutatott a szekrényében zuhanyozás után, amikor az érzékszervei a rosszullétet jelezték. Az ágy nem volt túl messze, de mire odaért és lerogyott rá, a színes fény betöltötte a helyiséget valami olyan hanggal kísérve, amely talán leginkább a tengeri kagylók belsejében lévő morajlásra emlékeztette a lányt…
– Csak nem?- kérdezte önmagától félhangosan Lucy. Máris a karjába vésődne egy név? Hát tovább viheti ő is a vérvonalat! Az Istennő aztán a medrébe tereli az életét! Lucy kényszeredetten felnevetett, majd elvesztette az eszméletét.

*
Ha egy démon, aki a pokolból szállt a földre van olyan ostoba, hogy megkóstolja a vért, soha többé nem tud lemondani róla. Az íze, az éltető ereje, a katartikus állapot, amit okoz, egyszerűen a rabjává teszi.
Dan Morisson régiségkereskedő sem volt ezzel másként, a vér rabjává lett. Éhezett utána, mint soha semmi másért, remegett a vágytól már csak akkor is, ha a vér szót meghallotta, hát még amikor lelki szemei elé képzelte a vörös, meleg folyadékot, vagy amikor felidézte egy-egy női test melegét, amely mellett hozzásimulva állt, hogy a tapadókorongos nyelve, finoman szívja az éltető nedűt.
A polcokat az üzletében vastagon lepte be a por,  amióta nem volt takarítónője. Túlságosan átlátszott az ér a nyakán a lánynak, így Detrixmonnak muszáj volt megkóstolnia fölötte a bőrt, és megnyitnia a kékes csatornát.
A sokadik alkalommal azonban elcseszte, addig szívta a vért a halálra rémült asszonyból, míg a szerencsétlen meghalt a karjai között. A démon egy kézmozdulatával felgyújtotta a testét, hogy ne maradjon nyom. Így azonban nem volt senki, aki rendet tegyen az ódon tárgyak között.
Morisson feladta a hirdetést a Telnea News-ban, és arcátlanul sokat ígért az állásajánlatában, amiben fiatal, szakképzett hölgyet keres, eladónak meghatározatlan időre. Így Morisson bizton számíthatott tömeges jelentkezőre és felhozatalra.
Mivel gyűlölte a locsogást, sem email címet, sem telefonszámot nem adott meg. Csupán egy nap négy óráját jelölte meg a hirdetésében a jelentkezésre, úgy gondolta ez bőven elég.
Dan szükségből tette ezt, mert valójában egyetlenegy valaki vére után áhítozott, valósággal a betegévé lett. Fel tudta idézni Alina vérének zamatát, a bőre puhaságát, a teste illatát. Átkozottul sóvárgott utána, de hiába vetődött arra a környékre- nap-mint nap-, ahol a lány illata és jelenléte némiképp érezhető volt, egyszerűen mintha a föld nyelte volna el azt akiéért, pár nap alatt többet sóvárgott, mint bármiért az összes eddigi életeiben!